|
1.
Bázistechnika.
A tradicionális harcművészetek Alfája és Omegája - így
a Taekwon-do tanulásának is soha el nem hagyható alapja! Időről
időre tudás szinttől függetlenül, az alapvető állásokat, kéz és
lábtechnikákat mindenkinek újra és újra gyakorolnia kell! Az edzéseken
a bázisok csoportos képzése kötött formában, helyben vagy mozgásban,
partner segítsége nélkül történik. Az intenzív gyakorlás és nagy
ismétlésszám nyomán kialakul az erő fókuszálásának képessége, javul
a koordináció, az egyensúly és térérzék, fejlődik az általános mozgáskultúra.
Folyamatosan tökéletesednek: gyorsabbá, pontosabbá és hatásosabbá
válnak az egyre magasabb szintű támadó és védekező technikák.
|
|
2. Formagyakorlat.
(Versenyszám)
Az erőteljes dinamizmussal, egyedül végzett formagyakorlatok,
különböző irányokból támadó képzelt ellenfelek leküzdését jelképezik
előre meghatározott technikákkal.
A szimmetriára épülő mozgássorozatokban, pontosan kidolgozott koreográfia
szerint, ütések, hárítások, rúgások, ugró ütések és ugró rúgások
logikus kombinációi váltják egymást. A Taekwon-doban összesen 24
kötelező formagyakorlat van, melyek a nap 24 óráját, vagyis magát
az életet (az élet állandó körforgását) szimbolizálják.
|
|
3.
Formai küzdelem.
(Páros bázis, vagy küzdelmi helyzet gyakorlat).
A bázis, illetve formagyakorlatokból átemelt támadás és védésminták,
szigorú rend alapján előre-hátra haladásban, kötött formában történnek
partner közreműködésével. Az idealizált gyakorlatokban előre elképzelt
és megtervezett harchelyzeteket imitálva: egy-kettő-három, vagy
akár több lépésben folyik az egyre nehezebb kombinációk fokozatos
elsajátítása. A páros formai küzdelemben való jártasság lényegében
a felkészítés utolsó állomása, mely után következhet a valódi szabad
küzdelem.
|
|
4. Szabad küzdelem.
(Versenyszám)
A Taekwon-do tulajdonképpeni végső célja, értelme, mely az igazi
megmérettetést jelenti - kötetlen -"éles" harchelyzetben.
A Taekwon-do gyakorlói a bázisok, formagyakorlatok és formai küzdelmek
során beépült tudás birtokában próbálnak felülkerekedni most már
kiszámíthatatlanul támadó ellenfelükön. A siker vagy kudarc azonban
nem kis mértékben lelki tényezők és pszichikai felkészültség függvénye!
A technikák elsajátítása ugyanis a harcművész útnak csak egyik állomása.
A Taekwon-do tanainak 5. pontjában foglalt, u.n. "Rettenthetetlen
küzdőszellem" nélkül nincs és nem is lehet igazi győzelem!
|
|
5.
Önvédelem.
A haladók és mesterek gyakorolhatják elsősorban, hiszen
a támadó ellenfél harcképtelenné tételéhez szükség van olyan technikai
áttekintésre és harcművész előképzettségre, amivel kezdők még nem
rendelkeznek. Célja a hatásos közelharc és "túlélő" technikák
elsajátítása, melyek képesek elhárítani valós veszélyhelyzeteket.
Lásd pl. fojtásból, fogásból, leszorításból szabadulás, támadás
visszaverése szűk helyen zárt térben, védekezés hátrakötözött kézzel
csak lábmunkával, egynél több ellenfél, ill. fegyveres támadó elleni
hatékony küzdelem stb.
|
6.
Töréstechnika. (Versenyszám)
A Taekwon-donak igen
fontos, nagy kihívást jelentő, látványos része. Valójában eszköz,
mely művelőinek testi-lelki erejét, ügyességét, bátorságát és technikai
tudását hivatott tükrözni. Napjainkra a küzdelmek már védőfelszerelésben,
szigorú szabályok között folynak, ezért a Taekwon-dosok különböző
szakítószilárdságú tárgyak törésekor mérhetik le egy adott technika
tényleges pusztító erejét... A törésekhez használt végtagfelületek
edzését, keményítését már fehér övtől el kell kezdeni és azután
soha nem is lehet abbahagyni! A magas szintre edzett testrészek
a tudományos elvekre épülő technikával ötvözve lenyűgöző teljesítményekre
lesznek képesek. Így fejlődik pl. kezünk idővel életveszélyes "fegyverré",
mely nélkülözhetetlen a törésbemutatóknál, de egyúttal hatásos segítőnkké
válik a valódi önvédelemben és közelharcban is.
|
|
|